A fiatal katonatiszt így szól a barátjához:
– Képzeld, megnősülök. Lennél te a tanú?
– Persze. Soha nem szoktam cserbenhagyni a bajtársaimat, ha szerencsétlenség éri őket.

Őrmester mondja:
– Becsukatom tíz napra! De ha ez nem elég, akár egy hétre is.

– Katona! Fel tudna váltani egy ezrest?
– Persze, haver.
– Katona, így nem beszélünk egy tiszttel! Szóval fel tudja váltani?
– Nem, uram!

A katonaság olyan hely, ahol ami kerek azt a hátukon cipelik, ami kocka, azt meg gurítják. A kockát is azért gurítják, hogy lekopjanak az élei, kerek legyen, és lehessen cipelni.

– Mi a foglalkozása? – ordít rá az újoncra az őrmester.
– Bakteriológus vagyok.
– Ne cifrázza nekem, mondja nyugodtan, hogy vasutas!

Gratulálok, százados úr! – mondja az orvos.
– Mihez?
– Kitűnő állapotban van a szíve!
– Ugye?!
– Látszik, hogy ritkán használja!

Hadgyakorlaton az őrmester azt a parancsot adja, hogy mindenki ássa be magát. A kiskatona nekiáll, és iszonyú mély gödröt ás.
– Túlságosan mély az a gödör – mondja ellenőrzés közben az őrmester. – Abból nem látod majd az ellenséget!
– Hát nem is nagyon vagyok kíváncsi rájuk!

– Katona! Ha balra van nyugat, jobbra pedig kelet, akkor mi van a háta mögött?
– A hátizsákom.

Az újoncok 20 kilométeres menetgyakorlaton vesznek részt. Már egy órája menetelnek keményen, és kezdenek rogyadozni a lábaik a nehéz menetfelszerelés alatt. Az őrmester elérkezettnek látja az időt egy kis lelkesítésre:
– Katonák! Eddig mindenki nagyszerűen teljesített, már vagy 5 kilométert leküzdöttünk! Ha nem tévedek, bármelyik percben elérhetünk a starthelyre, és megkezdhetjük a gyakorlatot!