– Jean, hozza a kardomat!
– Mi célból, uram?
– Acélból.

– Jean, a puskámat, lőni akarok!
– De uram, hajnali 3 óra van, az egész személyzet alszik!
– Nem baj Jean, majd lábujjhegyen lövök.

– Jean, mi ez a nagy csörömpölés a kertben?
– Semmi, uram, csak edzenek a kardvirágok.

– Jean, hozzon egy pohár vizet!
– Igen uram!
– Jean, hozzon még egy pohár vizet!
– Igen uram!
– Jean, hozzon még egy pohár vizet!
– Igen uram! De megkérdezhetem: ennyire szomjas?
– Nem, de még mindig ég a könyvtár!

– Jean, zárja be az ajtót!
– Minek uram?
– Nem akarom, hogy kimenjenek a gondolataim.

– Jean! Megyünk a reptérre!
– De a sógora csak holnap érkezik, uram.
– Tudom, de holnap nem érek rá kimenni elé.

Jean, legyen szíves, döntse meg egy kicsit az asztalt!
– Miért, uram?
– Dőlt betűket szeretnék írni.

– Jean, milyen magasan repült az a vadkacsa, amit az előbb lelőtt?
– 100 méter magasan, uram.
– Akkor ne pazarolja a lőszert, ha ilyen magasról leesik, magától is elpusztul!

– Jean, a lovamat!
– De uram, fordítva ül a lovon.
– Honnan tudja, hogy melyik irányba akarok menni?